Judaica Europeana

Judaica Europeana: 10 intézmény Londonban, Frankfurtban, Athénben, Bolognában, Budapesten, Párizsban, Rómában és Varsóban egyesítette erőit, hogy világszerte elérhetővé tegye az európai zsidó kultúra kincseit.

A Judaica Europeana soknyelvű hozzáférést biztosít a programban részt vevő gyűjteményekben megőrzött és digitalizált zsidó kulturális javakhoz a www.europeana.eu portálon keresztül.
A Judaica Europeana egyike annak az alig tucatnyi programnak, melyet az Európai Bizottság az eContentplus Programme keretén belül támogatásban biztosít.

Az Europeana az Európai Bizottság kiemelt programja, mely közös elérési pontot kínál az európai múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban felhalmozott digitális tartalmak millióihoz. A soknyelvű keresőrendszer lehetővé teszi, hogy a felhasználók megtalálják, megnézzék, tanulmányozzák és összehasonlítsák a kontinensen megtalálható kulturális és tudományos forrásokat.

Judaica Europeana célja, hogy bemutassa a zsidó közösségek szerepét az európai városokban.
A zsidók Európa legrégibb kisebbségi csoportja: a görög területeken már az i.e. 3. századból ismertek zsidó feliratok. Az elmúlt évszázadokban az európai városok és a zsidók története elválaszthatatlan egymástól. A 20. század első felében a londoni East Enden, Párizsban a Belleville-ben, vagy a pesti Király utcában virágzó zsidó negyedek voltak zsidó üzletekkel, kávéházakkal, iskolákkal és imaházakkal. Az első világháború előtt jom kippurkor szünetelt a forgalom a tesszaloniki kikötőben. 1939-ben Varsó lakosságának egyharmada zsidó volt. Jiddis és judeo-spanyol napilapok, folyóiratok számos európai városban voltak meghatározó hírforrások.

A zsidó foglalkozási csoportoknak megfelelően jellegzetes utcák, épületcsoportok és negyedek alakultak ki. A zsidók jelenléte alapvető fontosságú volt a városok kereskedelmi életében: a kis üzletek tulajdonosaitól a nagyáruházak megteremtőiig találkozunk velük. Kimagasló volt jelenlétük az orvosi és a jogi pályákon; a zsidó értelmiségiek, művészek, zenészek, írók és újságírók, könyvkiadók és mecénások meghatározó szerepet töltöttek be a nagyvárosok kulturális életében.

A második világháború előtti virágzó zsidó vallási és közösségi életet, oktatási, szociális és jótékonysági rendszert valamint a politikai és kulturális intézmények jelentős részét elpusztította a holokauszt. Napjainkban sok európai városban van újra pezsgő zsidó kulturális élet, és az utóbbi évtizedekben egyre megújuló érdeklődés tapasztalható a zsidó kulturális teljesítmények iránt.

A zsidó kulturális élet teljesítményeit bőségesen dokumentálják a gyűjteményekben felhalmozott tárgyak százai és ezrei: dokumentumok, könyvek, kéziratok, folyóiratok, hangfelvételek, festmények, fényképek, képeslapok, plakátok és filmek csakúgy, mint az egész Európában látható zsidó közösségi épületek, emlékművek és temetők.

A Judaica Europeana az együttműködő könyvtárak, levéltárak és múzeumok gyűjteményeiből válogatott több millió dokumentum digitalizálásával kezdődik.
A következő lépés további, a zsidók európai jelenlétét dokumentáló digitális gyűjtemények hozzáadása – bárhol is legyenek az eredeti dokumentumok.
„A zsidó kultúra alapvetően szövegközpontú, ezért különleges kihívás számunkra, hogy annyi audio-vizuális anyagot vonjunk be, amennyit csak lehetséges” – mondja Lena Stanley-Clamp, a project vezetője, az European Association for Jewish Culture igazgatója.

Judaica Europeana színes közönséget fog vonzani egész Európából, és azon kívülről is.
A Judaica Europeana tartalmait elsősorban azok érdeklődésére számít akiket a zsidó kultúra és az európai városok kultúrtörténete érdekel: egyetemisták, diákok, kulturális örökséggel foglalkozó szakemberek.
A projekt keretében online elérhetővé tett tartalmak megismertetéséhez, a benne rejlő lehetőségek jobb kiaknázáséhoz az együttműködő intézmények bemutatókat és workshopokat is kínálnak majd. A program együttműködési lehetőségeket kínál a felsőoktatásban részt vevő tanárok és diákok számára.
Célja egyúttal az is, hogy a digitalizált tartalmakat hozzáférhetővé és használhatóvá tegye a közoktatási intézmények tanárai és diákjai számára is.
A Judaica Europeana anyagainak minél szélesebb körű megértéséhez és megismertetéséhez virtuális kiállítások készülnek.

„Ez egy óriási lehetőség a kulturális örökséget őrző intézmények számára, hogy kincseiket világszerte ismertté tegyék, és ezáltal elősegítsék a zsidó kultúra kutatását” - mondta Dr. Rachel Heuberger, Németország legnagyobb zsidó könyvgyűjteményének, a frankfurti Goethe Egyetemi Könyvtár Judaika részlegének vezetője.

További információk a milev honlapon, a projektek között.

Levéltári találkozó

A tavalyi első találkozó máig emlegetett sikere után újra:
találkozzunk 2010. január 3-án, öttől a Spinozában! Ott lesznek a levéltárosok, az biztos, és várnak mindenkit, akinek kedve van megismerkedni a többi kutatóval, ügyféllel, baráttal, önkéntessel, segítővel. Végre nem fog szorítani az idő, és szabadon beszélgethetünk.
2010-re nagy terveink vannak, jó lenne minél több érdeklődőt bevonni - ezt is megbeszéljük majd, tea, kávé, kakaó, forró csoki, pezsgő, borok, sörök és egyebek mellett.
Csak az iratok fognak hiányozni, de majd emlegetjük őket eleget, és másnap ott folytathatjuk, ahol a téli szünet előtt abbahagytuk....

Heritage on Sale

Kaptam egy levelet New Yorkból ezzel a címmel: "Heritage on Sale", örökség eladó. Addigra tudtam, mert én is megkaptam az aukciósház katalógusát, benne mindenféle érdekes judaikákkal. Aztán jött a megdöbbenés: a lakásdísznek, identitáskelléknek, tudományos gyűjteménynek és befektetésnek vásárolt tárgyak és dokumentumok között két kötetnyi anyakönyv. A nagyváradi zsidó közösség születési anyakönyve 1911-12-ből és a segesváriak halottija 1886-1916-ig. Amikor ezt vezették, még nem is volt polgári anyakönyvezés (az csak 1895. okt. 1-től indult), tehát akinek a halálesetét ide írták, az itt van, és sehol máshol. (Elméletileg két példlányban vezették az anyakönyveket, de az időközben eltelt évek, háborúk, forradalmak és egyebek miatt jó, ha egy megmaradt.)
Jó drágák, már a kikiáltási áruk is, hiszen ezek tényleg fontos dokumentumok, esetleg kell valakinek belőle egy igazolás kárpótláshoz, állampolgársági eljáráshoz, alijához, házassághoz, vagy csak úgy, tudni, hogy pontosan mikor halt meg a dédi, és mi volt a nagypapa héber neve.

Ugye egyértelmű, hogy a levéltárnak ezeket meg kellene vásárolnia?

Nekem is egyértelmű, és ugyan szűkösek a keretek, de azért megpróbáljuk. Kérdés, hogy kivel állunk szemben, mennyire verjük fel az árakat. És emellett van még rengeteg egyéb kérdés:

- Ki adhat el privát tulajdonként közösségi dokumentumot egy aukciósháznak?
- Hogyan juthatott hozzá, miként lett az ő privát tulajdona? Esetleg ő az utolsó hitközségi elnök, mások már nem élnek ott (ez nem igaz, élnek, tudom) és ahelyett, hogy a közösség múltja iránt érzett felelősségtől vezérelve a köznek (levéltárnak, múzeumnak, Budapesten, Nagyváradon, Bukarestben, Jeruzsálemben ahogy tetszik) ajánlaná és kérné szépen, hogy őrizzék meg jól, ahogy azt elődei is tették háborúk és viszontagságok közepette, inkább piacra dobja? 120.000 Ft kikiáltási áron, ami manapság kevesebb, mint 450 euró - ennyit ér valakinek a fentiek mellőzése?
- Esetleg akkor jutott hozzá, amikor a zsidó közösség nem volt abban a helyzetben, hogy megóvja örökségét? Mondjuk éppen deportálva volt mindenki, a hitközségre ki-be jártak, és valaki felnyalábolta, hazavitte - most meg eladja? Vagy az unokája, örököse eladja? Akkor nem csak eladni tisztességtelen, hanem megvenni is komoly etikai kérdéseket vet fel: költhetem én a zsidó közösség pénzét arra, hogy illegális módon megszerzett zsidó közösségi tulajdont visszavásároljak?
- Vagy simán eltolvajolta bárki?

- OK, most már aukciósház: de ki a beadó? Az utolsó lépcső elméletileg nem fekete, de az előzőek?

Van még egy sereg kérdésem, és nem segítenek a Zsidó Levéltár alapelvei között megfogalmazott tételek sem:
"A Levéltárba kerülő tárgyak provenienciáját ismerni kell, gyanús provenienciájú, lopott, bűncselekményből származó, vagy a Levéltár szellemiségéből fakadó alapvető etikai normákat sértő tárgyak a levéltár állományába nem vehetők." - ok, én írtam, de hogyan tartsam most be?

Elméletileg az én dolgom, az én - munkakörömből is adódó - problémáim ezek. Meg fogom oldani valahogyan, majd elmesélem. De azért írtam le ide, mert egy levéltár minden esetben az egész közösség kulturális örökségét óvja, és az én rózsaszín elképzeléseim szerint ez mindannyiunknak fontos.

Alakul a honlap

Elkészült a levéltár új honlapja! Persze csak a váza, most jön, hogy fel kell tölteni mindenféle okos és hasznos tartalommal.

Szeretném, ha valóban használható és informatív lenne, ezért várom a jó ötleteket, hogy milyen infókkal hozzuk közelebb a porosodó (valljuk be: néha rettenetesen koszos) iratokat a mához, a tudományos kutatáshoz is, meg a múlthoz mindenféle linkeket keresőkhöz is.

Szerencsére manapság egyre népszerűbbek a levéltárak, van tehát remény.

A honlap a http://www.milev.hu/található.

Mi az a "Milev"? Tulajdonképpen Magyar Izraelita Levéltárként lehetne feloldani, de a zsidó helyett az izraelita használata nem csak korszerűtlen, hanem azért az, mert az eltérő kifejezések használata egészen más világképet határoz meg (erről lsd. pl: http://http//www.szombat.com/archivum/h0310g.htm ).

Miért választottuk mégis ezt?
Mert nagyon gyakran előfordul, hogy telefonban kell megadni valakinek a levéltár elérhetőségét, és a "mzsl" vagy bármely egyéb forma nagyon nehezen betűzhető a sokféle anyanyelvű közönségnek. Egyszerű, kimondható és jól betűzhető nevet választottunk, ez lett a milev.

Azért nehezebb lenne szeretni, ha héberül nem azt jelentené, hogy szívből. És így azért mindjárt egészen más!

Majális után

Ott voltunk a Majálison, a Textilmúzeum és a Zászlómúzeum között, egy hatalmas fa árnyékában. Nem messze tőlünk a Magyar Országos Levéltár sátrában "igazi középkori" oklevelet lehetett készíteni függőpecséttel, kicsit még közelebb pedig levéltáros hétpróbán eshettek át a kicsik.

Nálunk - mint a beharangozóban jeleztük - a héber betűk voltak a főszereplők. Voltak héber betűs memory (Miklós műve!) héber betűs fa-puzzle (kisfiam játéka) és persze trenderli, mert az az igazi klasszikus betűs játék. Kislányok fűzhettek gyöngyöket, melyre megelőzően rárajzolták a nevüket - naná, héber betűkkel. Utólag még az is kiderült, hogy ezeknek a láncoknak vizsgasegítő mágikus haszna is van - ahogy a héber betűkhöz illik! - amulettként használhatóak. (Megfelelő tanulás után, természetesen!)

A maceszkóstoló volt a legnépszerűbb, egyetlen nap alatt öt kiló fogyott a sanyarúság kenyeréből.

Érdekes teszt is ez a macesz. A Majálison a Zsidó Levéltár sátra az egyetlen "zsidó hely" - és ez a közeg sokakból vált ki érdekes érzéseket. Nem, nem a gyalázkodó, antiszemita megnyilvánulásokra gondolok. Volt egy-kettő burkolt - esetleg kevésbé burkolt - megjegyzés, de messze nem ez a jellemző szerencsére.

Sokan álltak meg először tisztes távolságban, picit figyeltek, majd közelebb jöttek, törtek a maceszből, megkóstolták, és akkor kitört belőlük, hogy "a nagymamámnál ettem ilyet utoljára!", "ó, ezt még készítik, ki gondolta volna" és a többi.

És ott állt a drága jó Marietta, (egész nap, reggel 9-től az esti csomagolásig ott állt!) és megértette, megbeszélte, aztán segített kibeszélni. Ha nincs ő és Rózsa, neki sem mertünk volna vágni a - különben hatalmas szervezéssel járó - majálisozásnak.

A nap során elmondták a maceszgombóc receptjét is szinte mindenkinek, és segítettek, amiben csak tudtak. Végül együtt bontottuk le a sátrat, és együtt vártuk a szállítókat is.

A levéltárakban sokan a családfájuk forrását remélik, nekik Judit, a profi családfakutató-nő segített, aki laptoppal, adatbázisokkal, családfa-ívekkel és szakkönyvekkel együtt egész napra kitelepült. Megbeszélték a százötven éves dédikék fellehető nyomait, a települések névváltozatait, mindent, ami szükséges lehet ahhoz, hogy olyat is megtudjunk a felmenőkről, amit nem meséltek el soha. (Talán nem véletlenül?)

És záporoztak persze a kérdések, melyre önkéntesek hada adta a választ, jótanácsot, megértő bólintást. Javasoltunk elolvasni érdemes könyvet a zsidók történetéről, a kóser receptekről, az ünnepekről.

Elmagyaráztuk, hogy a tízparancsolat nem önálló könyv, hanem a Tóra része - ebből volt nálunk a MAZSIHISZ új kiadványából, volt aki nagy örömmel vásárolt is belőle.

Egy idősebb néninek segítettünk kapcsolatba lépni a z Élet Menete alapítvánnyal, mert évek óta szeretne hajdani játszópajtása emlékére részt venni a megemlékező úton.

Sorolhatnánk, de legfontosabb mégis az volt, hogy a Múzeumkertben a magyar kultúra reprezentánsai között jelen voltunk, és képviseltük a zsidó kultúrát. Nagyon sokaknak ez volt az első találkozás - és akinek nem, annak meg különösen fontos volt, "otthonos melegséget" adott. Volt, aki leült egy kicsit a tikkasztó melegben szusszanni egyet, beszélgetni, memorizni, aztán folytatta útját a megismerésre váró múzeumok, levéltárak és könyvtárak sátrai felé.

Jó kis multikulti pont volt. Barátkoztunk persze mi is, a szemközti sátorban bús Rákóczi nótákat tárogatózó kollega is átugrott maceszozni egy kicsit, és megbeszéltük a Szól a kakas már többféle szövegezését. Eljátszotta, szép volt, örömmel hallgattuk.

Köszönet az önkénteseknek. Sokan voltatok, jó volt, jó volt barátkozni, találkozni, beszélgetni, és közösen mutatni meg a zsidó múlt és a zsidó kultúra szépségeit az arra kíváncsiaknak.

(és kiosztottuk az összes 1%-os cédulát, majd várjuk a hatást...)

Köszi:

Barabás Dóra ELTE BTK
Bürg Judit családfakutató
Finály Gábor OR-ZSE
Gárdos Miklós MAZSIHISZ
Habermann Zoltán OR-ZSE
Hrotkó Larissza OR-ZSE
Kárpáti Judit OR-ZSE
Klein Ádám Lauder
Laendler Rózsa barátmenedzser
Polyák Ariel Lauder
Spieler Marietta barátmenedzser

Jövőre veletek ugyanitt.

Majális

Májusban, mint mindig, Múzeumok Majálisa a Múzeumkertben. http://www.majalis.hu/
Néhány éve már levéltárak is részt vesznek, és idén először a Magyar Zsidó Levéltár is kért egy sátrat. Arra gondoltam, hogy az amúgy is (!!!) kínált oktatási program majálisra való változatával vennénk részt, követve azt az idealista elképzelést, hogy az ismeretterjesztés csökkentheti az előítéleteket, antiszemitizmust, és segíthet valami jobbat létrehozni.
A levéltári oktatási program a héber betűk misztikus világát tárja az okulásra vágyók elé. A héber betűk az azokat nem ismerők számára rejtélyesnek, titokzatosnak tűnhetnek, megfejtésük, elolvasásuk misztikus tartalommal telítődhet. A héber betűk, a héber iratok érdekes kultúrtörténeti aspektusainak megismerése kulcs lehet a zsidó közösség megismeréséhez, s ezáltal az előítéletek egy részének feloldásához. A héber betűk vizuális képe teljes hiányzik a magyarországi kulturális kánonból, így ezt az űrt is ki kellene tölteni valamivel.
Nyilván nem indítunk Talmud Tórát a ligetben, de amit szerintem lehetne: bemutatni néhányat a levéltár gyönyörűbbnél gyönyörűbb irataiból másolatban, magyarázatokkal, szép héber betűkből készült memory–val és héber betűs puzzle–val játszani. Mesélhetnénk betűs meséket kisebbeknek–nagyobbaknak, pl. Rabbi Tarfon legendáját, meg volt egy szép haszid történet az imákká összeálló betűkről. Aztán ha nagyon merészek vagyunk, próbálkozhatunk is, lúdtollal vagy csak simán ecsettel, pólóval, vászonszatyorral egyebekkel.
Elhívtam Jutkát, aki aktív családfakutató, és elmeséli mindenkinek, hogy hogyan kell családfát kutatni – vagy, amekkora tapasztalata van, lehet, hogy még a konkrét ómamát is el tudja mesélni!
Egyetlen bökkenő: a levéltár még mindig egyszemélyes intézmény, így mindezt csak önkéntesek részvételével tehetem. Várom tehát önkéntesek jelentkezését! Lesz móka, kacagás, minden egyéb földi jó – és ha elég sokan leszünk, akkor kimenő is lesz.
Kellene némi segítség a ki és bepakoláshoz, sátordíszítéshez, az egész napi ottlevéshez, a levéltár kiadványainak árulásához – és persze ahhoz, hogy jó érezzük magunkat. Hm? Már csak tizenkettőt kell aludni, mert mi szombaton nem megyünk.

Update:
megjelent a programfüzet, helyszínekkel. Mi a "D" szektorban leszünk, kellemes árnyas helyen, nem messze az etető-itató szekciótól.

Álmom egy házról

Évek óta álmodozom az ideális zsidó levéltárról, raktári és közönségszolgálati tereiről. Számomra ez már nem csak építészeti kérdés, hanem annak szimbóluma, hogy a közösség és vezetői végre felismerik, hogy mit jelent egy levéltár a közösség számára. Amikor végre lesz közös akarat és koncepció a levéltár méltó elhelyezésére, a munkakörülmények javítására, akkor számomra azt fogja jelenteni, hogy a közösség a dokumentumokat létrehozó őseinek méltó utódja, s elődei tetteinek, gondolatainak ismeretében, annak tanulságain okulva tervezheti meg a jövőjét.
Egyelőre álmodozom erről.

A levéltár új épülete a pesti történelmi zsidónegyedben lenne. Ez ugyan azt is jelenti, hogy a poros, levéltári iratokat károsító levegő kiszűrését építészeti eszközökkel meg kell oldani. Ennek ellenére fontos lenne, hogy az iratokat ott őrizzük, ott legyenek bármikor hozzáférhetőek, ahol a „forrásközösség” jelentős intézményrendszere, turisztikai központja található. A levéltár akkor töltheti be igazán sokrétű feladatkörét, ha hozzáférhető, könnyen megközelíthető, s ott van, ahol létét feltételezzük.
Építészeti megformáltságában a levéltár alapértékeit, nyitottságot, áttekinthetőséget kell sugallnia, ugyanakkor segítse elő, hogy a levéltár megszabaduljon a levéltárakat övező előítéletektől, mely szerint a levéltárak zárt, poros, titkos létesítmények, melyekbe csak a beavatottak, zömmel elefántcsonttoronyba zárkózó tudósok nyerhetnek bebocsáttatást.
Az épület legyen modern, merész és akár formabontó, de anyaghasználatában, egyes gesztusaiban utaljon arra a tradicionális környezetre, amelybe kerül. Utaljon a múltra, a megőrzött és megőrzendő értékekre. Építészeti kialakítása segítse elő, hogy igazi közösségi térként működhessen, kapcsolódjon hozzá terasz, park, átrium vagy árkádsor. Jó lenne, ha a túlságosan beépített hetedik kerületben lenne hozzá egy kert.
Belsőépítészeti kialakítása sugalljon nyugalmat, legyen barátságos, fiatalos, praktikus és könnyen használható. A környezet biztosítsa azt a barátságos ellazító környezetet, melyben jó a múlttal szembesülni, s amelyben könnyebb megosztani akár bizalmas információkat is.

A levéltár új épületének több egységből kellene állnia: az első rész közösségi tér, a belső pedig a levéltári raktárakat és a tudományos feldolgozó munkát valamint az intézmény adminisztrációját szolgálná.
A közösségi térben legyen:
Szállodai lobbyra emlékeztető kényelmes „várakozó zóna”, ahol a látogatók „átzsilipelhetnek” a levéltári világba, s ahol találkozhatnak egymással, megbeszélhetik, feldolgozhatják élményeiket. A térhez csatlakozzon egy információs egység, ahol egyénileg is és segítséggel is beszerezhetőek az alapvető családfakutatási, kárpótlási, helytörténeti stb. adatok. Ez elsősorban az online hozzáférhető tartalmakat közvetítené, ugyanakkor lehetőséget nyújtana arra, hogy a levéltár egy munkatársával meg lehessen beszélni a teendőket, lehetőségeket. Ugyanakkor itt a közösségi térhez kapcsolódóan lehetőséget biztosíthatnánk a levéltári profilhoz csatlakozó civil szervezetek jelenlétére, irodák biztosításával. (Centropa, Virtuális múzeum egyesület, Óvás Egyesület stb.) Így a levéltár és a civilek együttműködése érzékelhető (és használható!) lenne a levéltárat látogató turisták és kutatók számára is.
Itt lenne jó kialakítani egy kiállítóteret, ahol a levéltár – és más intézmények – anyagából folyamatos, a magyar zsidó közösség múltjához és jelenéhez kapcsolódó kiállítások, rendezvények lehetősége lenne biztosítva.
A lobbyhoz és a nyilvános térhez kapcsolódóan egy nagyon kényelmes, nagy, akár munkavégzésre is alkalmas asztalokkal felszerelt kávézót is szeretnék, amely a levéltári tevékenységektől – és nyitvatartástól – függetlenül is működhetne. Megfontolandó esetleg a kisebb gyerekek számára egy játszószoba kialakítása is.
Az épület belső, utcafronttól elzártabb, parkra, kertre vagy belső átriumra néző fele legyen a levéltári raktáraknak és a feldolgozó munkának szentelve. Az épület legyen „magos” épület: egy belső csőben legyenek a raktárak, melyeket a feldolgozó és kutatószobák, irodák és adminisztrációs helyiségek gyűrűje vehet körül. Ezért azért is hasznos, mert a raktárak elzártabbak, kevesebb fény, külső szennyezett levegő stb. érhet be a terekbe, és a raktáraknak más lehet az emeletmagassága is, melyet a létra nélkül elérhető polcmagasság határozhat meg. Az ezt a részt körülvevő irodaövezet természetesen a szokásos, kellemes belmagasságú.
Álmaim levéltárában mindezt a sok fontos funkciót környezetbarát megoldások és etikus építkezési, fenntartási lehetőségek kísérik. Remélem, hogy még megérem, hogy létrejön a budapesti és a magyar zsidók történeti múltját megőrző, feldolgozó és bemutató levéltár, amelyben mindig sokan lesznek, sok érdeklődő kedves ember, akiknek fontos a múlt megismerése és a közös jövő építése.

És az udvaron, a belső kertben gránátalmafa nőjön - talán itt még be is érik!