Majális után

Ott voltunk a Majálison, a Textilmúzeum és a Zászlómúzeum között, egy hatalmas fa árnyékában. Nem messze tőlünk a Magyar Országos Levéltár sátrában "igazi középkori" oklevelet lehetett készíteni függőpecséttel, kicsit még közelebb pedig levéltáros hétpróbán eshettek át a kicsik.

Nálunk - mint a beharangozóban jeleztük - a héber betűk voltak a főszereplők. Voltak héber betűs memory (Miklós műve!) héber betűs fa-puzzle (kisfiam játéka) és persze trenderli, mert az az igazi klasszikus betűs játék. Kislányok fűzhettek gyöngyöket, melyre megelőzően rárajzolták a nevüket - naná, héber betűkkel. Utólag még az is kiderült, hogy ezeknek a láncoknak vizsgasegítő mágikus haszna is van - ahogy a héber betűkhöz illik! - amulettként használhatóak. (Megfelelő tanulás után, természetesen!)

A maceszkóstoló volt a legnépszerűbb, egyetlen nap alatt öt kiló fogyott a sanyarúság kenyeréből.

Érdekes teszt is ez a macesz. A Majálison a Zsidó Levéltár sátra az egyetlen "zsidó hely" - és ez a közeg sokakból vált ki érdekes érzéseket. Nem, nem a gyalázkodó, antiszemita megnyilvánulásokra gondolok. Volt egy-kettő burkolt - esetleg kevésbé burkolt - megjegyzés, de messze nem ez a jellemző szerencsére.

Sokan álltak meg először tisztes távolságban, picit figyeltek, majd közelebb jöttek, törtek a maceszből, megkóstolták, és akkor kitört belőlük, hogy "a nagymamámnál ettem ilyet utoljára!", "ó, ezt még készítik, ki gondolta volna" és a többi.

És ott állt a drága jó Marietta, (egész nap, reggel 9-től az esti csomagolásig ott állt!) és megértette, megbeszélte, aztán segített kibeszélni. Ha nincs ő és Rózsa, neki sem mertünk volna vágni a - különben hatalmas szervezéssel járó - majálisozásnak.

A nap során elmondták a maceszgombóc receptjét is szinte mindenkinek, és segítettek, amiben csak tudtak. Végül együtt bontottuk le a sátrat, és együtt vártuk a szállítókat is.

A levéltárakban sokan a családfájuk forrását remélik, nekik Judit, a profi családfakutató-nő segített, aki laptoppal, adatbázisokkal, családfa-ívekkel és szakkönyvekkel együtt egész napra kitelepült. Megbeszélték a százötven éves dédikék fellehető nyomait, a települések névváltozatait, mindent, ami szükséges lehet ahhoz, hogy olyat is megtudjunk a felmenőkről, amit nem meséltek el soha. (Talán nem véletlenül?)

És záporoztak persze a kérdések, melyre önkéntesek hada adta a választ, jótanácsot, megértő bólintást. Javasoltunk elolvasni érdemes könyvet a zsidók történetéről, a kóser receptekről, az ünnepekről.

Elmagyaráztuk, hogy a tízparancsolat nem önálló könyv, hanem a Tóra része - ebből volt nálunk a MAZSIHISZ új kiadványából, volt aki nagy örömmel vásárolt is belőle.

Egy idősebb néninek segítettünk kapcsolatba lépni a z Élet Menete alapítvánnyal, mert évek óta szeretne hajdani játszópajtása emlékére részt venni a megemlékező úton.

Sorolhatnánk, de legfontosabb mégis az volt, hogy a Múzeumkertben a magyar kultúra reprezentánsai között jelen voltunk, és képviseltük a zsidó kultúrát. Nagyon sokaknak ez volt az első találkozás - és akinek nem, annak meg különösen fontos volt, "otthonos melegséget" adott. Volt, aki leült egy kicsit a tikkasztó melegben szusszanni egyet, beszélgetni, memorizni, aztán folytatta útját a megismerésre váró múzeumok, levéltárak és könyvtárak sátrai felé.

Jó kis multikulti pont volt. Barátkoztunk persze mi is, a szemközti sátorban bús Rákóczi nótákat tárogatózó kollega is átugrott maceszozni egy kicsit, és megbeszéltük a Szól a kakas már többféle szövegezését. Eljátszotta, szép volt, örömmel hallgattuk.

Köszönet az önkénteseknek. Sokan voltatok, jó volt, jó volt barátkozni, találkozni, beszélgetni, és közösen mutatni meg a zsidó múlt és a zsidó kultúra szépségeit az arra kíváncsiaknak.

(és kiosztottuk az összes 1%-os cédulát, majd várjuk a hatást...)

Köszi:

Barabás Dóra ELTE BTK
Bürg Judit családfakutató
Finály Gábor OR-ZSE
Gárdos Miklós MAZSIHISZ
Habermann Zoltán OR-ZSE
Hrotkó Larissza OR-ZSE
Kárpáti Judit OR-ZSE
Klein Ádám Lauder
Laendler Rózsa barátmenedzser
Polyák Ariel Lauder
Spieler Marietta barátmenedzser

Jövőre veletek ugyanitt.

Majális

Májusban, mint mindig, Múzeumok Majálisa a Múzeumkertben. http://www.majalis.hu/
Néhány éve már levéltárak is részt vesznek, és idén először a Magyar Zsidó Levéltár is kért egy sátrat. Arra gondoltam, hogy az amúgy is (!!!) kínált oktatási program majálisra való változatával vennénk részt, követve azt az idealista elképzelést, hogy az ismeretterjesztés csökkentheti az előítéleteket, antiszemitizmust, és segíthet valami jobbat létrehozni.
A levéltári oktatási program a héber betűk misztikus világát tárja az okulásra vágyók elé. A héber betűk az azokat nem ismerők számára rejtélyesnek, titokzatosnak tűnhetnek, megfejtésük, elolvasásuk misztikus tartalommal telítődhet. A héber betűk, a héber iratok érdekes kultúrtörténeti aspektusainak megismerése kulcs lehet a zsidó közösség megismeréséhez, s ezáltal az előítéletek egy részének feloldásához. A héber betűk vizuális képe teljes hiányzik a magyarországi kulturális kánonból, így ezt az űrt is ki kellene tölteni valamivel.
Nyilván nem indítunk Talmud Tórát a ligetben, de amit szerintem lehetne: bemutatni néhányat a levéltár gyönyörűbbnél gyönyörűbb irataiból másolatban, magyarázatokkal, szép héber betűkből készült memory–val és héber betűs puzzle–val játszani. Mesélhetnénk betűs meséket kisebbeknek–nagyobbaknak, pl. Rabbi Tarfon legendáját, meg volt egy szép haszid történet az imákká összeálló betűkről. Aztán ha nagyon merészek vagyunk, próbálkozhatunk is, lúdtollal vagy csak simán ecsettel, pólóval, vászonszatyorral egyebekkel.
Elhívtam Jutkát, aki aktív családfakutató, és elmeséli mindenkinek, hogy hogyan kell családfát kutatni – vagy, amekkora tapasztalata van, lehet, hogy még a konkrét ómamát is el tudja mesélni!
Egyetlen bökkenő: a levéltár még mindig egyszemélyes intézmény, így mindezt csak önkéntesek részvételével tehetem. Várom tehát önkéntesek jelentkezését! Lesz móka, kacagás, minden egyéb földi jó – és ha elég sokan leszünk, akkor kimenő is lesz.
Kellene némi segítség a ki és bepakoláshoz, sátordíszítéshez, az egész napi ottlevéshez, a levéltár kiadványainak árulásához – és persze ahhoz, hogy jó érezzük magunkat. Hm? Már csak tizenkettőt kell aludni, mert mi szombaton nem megyünk.

Update:
megjelent a programfüzet, helyszínekkel. Mi a "D" szektorban leszünk, kellemes árnyas helyen, nem messze az etető-itató szekciótól.