Majális után

Ott voltunk a Majálison, a Textilmúzeum és a Zászlómúzeum között, egy hatalmas fa árnyékában. Nem messze tőlünk a Magyar Országos Levéltár sátrában "igazi középkori" oklevelet lehetett készíteni függőpecséttel, kicsit még közelebb pedig levéltáros hétpróbán eshettek át a kicsik.

Nálunk - mint a beharangozóban jeleztük - a héber betűk voltak a főszereplők. Voltak héber betűs memory (Miklós műve!) héber betűs fa-puzzle (kisfiam játéka) és persze trenderli, mert az az igazi klasszikus betűs játék. Kislányok fűzhettek gyöngyöket, melyre megelőzően rárajzolták a nevüket - naná, héber betűkkel. Utólag még az is kiderült, hogy ezeknek a láncoknak vizsgasegítő mágikus haszna is van - ahogy a héber betűkhöz illik! - amulettként használhatóak. (Megfelelő tanulás után, természetesen!)

A maceszkóstoló volt a legnépszerűbb, egyetlen nap alatt öt kiló fogyott a sanyarúság kenyeréből.

Érdekes teszt is ez a macesz. A Majálison a Zsidó Levéltár sátra az egyetlen "zsidó hely" - és ez a közeg sokakból vált ki érdekes érzéseket. Nem, nem a gyalázkodó, antiszemita megnyilvánulásokra gondolok. Volt egy-kettő burkolt - esetleg kevésbé burkolt - megjegyzés, de messze nem ez a jellemző szerencsére.

Sokan álltak meg először tisztes távolságban, picit figyeltek, majd közelebb jöttek, törtek a maceszből, megkóstolták, és akkor kitört belőlük, hogy "a nagymamámnál ettem ilyet utoljára!", "ó, ezt még készítik, ki gondolta volna" és a többi.

És ott állt a drága jó Marietta, (egész nap, reggel 9-től az esti csomagolásig ott állt!) és megértette, megbeszélte, aztán segített kibeszélni. Ha nincs ő és Rózsa, neki sem mertünk volna vágni a - különben hatalmas szervezéssel járó - majálisozásnak.

A nap során elmondták a maceszgombóc receptjét is szinte mindenkinek, és segítettek, amiben csak tudtak. Végül együtt bontottuk le a sátrat, és együtt vártuk a szállítókat is.

A levéltárakban sokan a családfájuk forrását remélik, nekik Judit, a profi családfakutató-nő segített, aki laptoppal, adatbázisokkal, családfa-ívekkel és szakkönyvekkel együtt egész napra kitelepült. Megbeszélték a százötven éves dédikék fellehető nyomait, a települések névváltozatait, mindent, ami szükséges lehet ahhoz, hogy olyat is megtudjunk a felmenőkről, amit nem meséltek el soha. (Talán nem véletlenül?)

És záporoztak persze a kérdések, melyre önkéntesek hada adta a választ, jótanácsot, megértő bólintást. Javasoltunk elolvasni érdemes könyvet a zsidók történetéről, a kóser receptekről, az ünnepekről.

Elmagyaráztuk, hogy a tízparancsolat nem önálló könyv, hanem a Tóra része - ebből volt nálunk a MAZSIHISZ új kiadványából, volt aki nagy örömmel vásárolt is belőle.

Egy idősebb néninek segítettünk kapcsolatba lépni a z Élet Menete alapítvánnyal, mert évek óta szeretne hajdani játszópajtása emlékére részt venni a megemlékező úton.

Sorolhatnánk, de legfontosabb mégis az volt, hogy a Múzeumkertben a magyar kultúra reprezentánsai között jelen voltunk, és képviseltük a zsidó kultúrát. Nagyon sokaknak ez volt az első találkozás - és akinek nem, annak meg különösen fontos volt, "otthonos melegséget" adott. Volt, aki leült egy kicsit a tikkasztó melegben szusszanni egyet, beszélgetni, memorizni, aztán folytatta útját a megismerésre váró múzeumok, levéltárak és könyvtárak sátrai felé.

Jó kis multikulti pont volt. Barátkoztunk persze mi is, a szemközti sátorban bús Rákóczi nótákat tárogatózó kollega is átugrott maceszozni egy kicsit, és megbeszéltük a Szól a kakas már többféle szövegezését. Eljátszotta, szép volt, örömmel hallgattuk.

Köszönet az önkénteseknek. Sokan voltatok, jó volt, jó volt barátkozni, találkozni, beszélgetni, és közösen mutatni meg a zsidó múlt és a zsidó kultúra szépségeit az arra kíváncsiaknak.

(és kiosztottuk az összes 1%-os cédulát, majd várjuk a hatást...)

Köszi:

Barabás Dóra ELTE BTK
Bürg Judit családfakutató
Finály Gábor OR-ZSE
Gárdos Miklós MAZSIHISZ
Habermann Zoltán OR-ZSE
Hrotkó Larissza OR-ZSE
Kárpáti Judit OR-ZSE
Klein Ádám Lauder
Laendler Rózsa barátmenedzser
Polyák Ariel Lauder
Spieler Marietta barátmenedzser

Jövőre veletek ugyanitt.