Heritage on Sale

Kaptam egy levelet New Yorkból ezzel a címmel: "Heritage on Sale", örökség eladó. Addigra tudtam, mert én is megkaptam az aukciósház katalógusát, benne mindenféle érdekes judaikákkal. Aztán jött a megdöbbenés: a lakásdísznek, identitáskelléknek, tudományos gyűjteménynek és befektetésnek vásárolt tárgyak és dokumentumok között két kötetnyi anyakönyv. A nagyváradi zsidó közösség születési anyakönyve 1911-12-ből és a segesváriak halottija 1886-1916-ig. Amikor ezt vezették, még nem is volt polgári anyakönyvezés (az csak 1895. okt. 1-től indult), tehát akinek a halálesetét ide írták, az itt van, és sehol máshol. (Elméletileg két példlányban vezették az anyakönyveket, de az időközben eltelt évek, háborúk, forradalmak és egyebek miatt jó, ha egy megmaradt.)
Jó drágák, már a kikiáltási áruk is, hiszen ezek tényleg fontos dokumentumok, esetleg kell valakinek belőle egy igazolás kárpótláshoz, állampolgársági eljáráshoz, alijához, házassághoz, vagy csak úgy, tudni, hogy pontosan mikor halt meg a dédi, és mi volt a nagypapa héber neve.

Ugye egyértelmű, hogy a levéltárnak ezeket meg kellene vásárolnia?

Nekem is egyértelmű, és ugyan szűkösek a keretek, de azért megpróbáljuk. Kérdés, hogy kivel állunk szemben, mennyire verjük fel az árakat. És emellett van még rengeteg egyéb kérdés:

- Ki adhat el privát tulajdonként közösségi dokumentumot egy aukciósháznak?
- Hogyan juthatott hozzá, miként lett az ő privát tulajdona? Esetleg ő az utolsó hitközségi elnök, mások már nem élnek ott (ez nem igaz, élnek, tudom) és ahelyett, hogy a közösség múltja iránt érzett felelősségtől vezérelve a köznek (levéltárnak, múzeumnak, Budapesten, Nagyváradon, Bukarestben, Jeruzsálemben ahogy tetszik) ajánlaná és kérné szépen, hogy őrizzék meg jól, ahogy azt elődei is tették háborúk és viszontagságok közepette, inkább piacra dobja? 120.000 Ft kikiáltási áron, ami manapság kevesebb, mint 450 euró - ennyit ér valakinek a fentiek mellőzése?
- Esetleg akkor jutott hozzá, amikor a zsidó közösség nem volt abban a helyzetben, hogy megóvja örökségét? Mondjuk éppen deportálva volt mindenki, a hitközségre ki-be jártak, és valaki felnyalábolta, hazavitte - most meg eladja? Vagy az unokája, örököse eladja? Akkor nem csak eladni tisztességtelen, hanem megvenni is komoly etikai kérdéseket vet fel: költhetem én a zsidó közösség pénzét arra, hogy illegális módon megszerzett zsidó közösségi tulajdont visszavásároljak?
- Vagy simán eltolvajolta bárki?

- OK, most már aukciósház: de ki a beadó? Az utolsó lépcső elméletileg nem fekete, de az előzőek?

Van még egy sereg kérdésem, és nem segítenek a Zsidó Levéltár alapelvei között megfogalmazott tételek sem:
"A Levéltárba kerülő tárgyak provenienciáját ismerni kell, gyanús provenienciájú, lopott, bűncselekményből származó, vagy a Levéltár szellemiségéből fakadó alapvető etikai normákat sértő tárgyak a levéltár állományába nem vehetők." - ok, én írtam, de hogyan tartsam most be?

Elméletileg az én dolgom, az én - munkakörömből is adódó - problémáim ezek. Meg fogom oldani valahogyan, majd elmesélem. De azért írtam le ide, mert egy levéltár minden esetben az egész közösség kulturális örökségét óvja, és az én rózsaszín elképzeléseim szerint ez mindannyiunknak fontos.